...ami valójában a második, de az első már az idők homályába veszett.
Nem rajongok a levesekért, de néha jól esik egy csészényi forró, ízletes leves a főétel előtt. Karfiolt elsősorban rántva szeretem, és most nyugodtan lehet arra gondolni, hogy az mennyire egészségtelen, de tartom magam ahhoz, hogy mindenből lehet enni, csak mértékkel tegyük.
Karfiol levest készíteni nem nehéz, inkább csak macerás. Természetesen karfiol nélkül nem lehet elkészíteni, tehát érdemes egy jó, karfiol termő helyet találni. Erre tökéletes helyszín a piac. Nem szerettem a piacokat, pláne azóta, hogy egyszer egy piacon rám ordítottak, hogy ne fogdossam össze a kirakott árút. Ezen teljesen fel voltam háborodva, és mélységesen csalódtam a kialakult piaci szemléletmódban. Gyermekkorom óta azt gondoltam a piac a választás lehetősége, ahol én döntöm el, hogy honnan veszem meg a nekem legjobban tetsző árút. Nos, ez már rég nem így van, de ahova mostanában járunk még fellelhető ez a fajta hozzá állás, és bár továbbra sem rajonganak, ha kiválasztom a legszebbet, de már nem ordítanak rám, sőt, néhány piaci árus még kóstolót is ad.
A piacon beszerzett közepes fej karfiolt rózsáira bontottam, egészen kicsikre, hogy hamarabb megpuhuljon. Sokkal több lesz, mint amennyit a levesbe bele lehet tenni, ezért a kimaradt darabokat lefagyasztottam, jó lesz még máshol felhasználni.
Egy fej hagymát apróra vágtam, ezt fogjuk olajon üvegesre párolni. Előtte persze egy szép, nagy sárga, és fehérrépát is apróra vágtam, két-három marék fagyasztott borsót kimértem, egy közepes fej krumplit is négybe szeltem, egy paradicsomot megfeleztem, és egy fél paprikát is melléje tettem.
A megpárolt hagymához hozzáteszem a répákat, és a borsót. Majdnem készre párolom őket egy kevés zsiradékon. Kb. két teáskanál paprikát szórók rá, de a lábos ilyenkor ne legyen tűz felett, mert hamar megég a paprika. Amikor a paprika szépen elkeveredett, ráöntök egy deciliter vizet, és visszatolom a lángra. Hozzáteszem a karfiol egy részét, a krumplit, a paradicsomot, és a paprikát, és felöntöm 1,5 liter vízzel.
Ízlés szerint sózzuk, esetleg vegetával lehet még ízletesebbé tenni. Nekem ehhez a mennyiséghez 1,5 teáskanál vegeta elég volt. Ha finomak, és ízletesek a zöldségek, akkor még vegetára sincs szükség.
A mennyiségeket lehet variálni, és a főzőtál méretéhez képest növelni, vagy csökkenteni. Ebből a mennyiségből elég sűrű levest kaptam. Sok recept ír még rántást, ami tejföl, és liszt keverékéből meg lehet oldani, de ennyire nem cifráztam, mert kevés vízzel dolgoztam, amiből az következik, hogy egy habarás után már főzeléket kaptam volna:)
Meg lehet még koronázni a levest egy kevés vajas galuskával, ami 1 tojás, 1 evőkanál vaj, és minimum 3 evőkanál liszt keverékéből áll. Galuskaszaggatóval a már kész levesbe szaggatjuk, és kb. 2 perc után már készen is vagyunk.
Legalább egy óra szükséges volt, hogy lassú lángon, szépen forrdogálva elkészüljön a leves, de ez függ a mennyiségektől, a zöldségek frissességétől. Akkor kész a leves, ha már minden puha. Arra még érdemes figyelni, hogy a karfiolt nem szabad túl kicsire szétszedni, mert akkor teljesen szétfő, és attól már nem lesz szép látvány a leves, inkább akkora darabokra szedjük, hogy kényelmesen ráférjen majd a kanálra, amikor esszük.
Ebből a mennyiségből 7-9 tányér leves készült el, így célszerűbb akkor belevágni, ha többen esznek belőle. Sok figyelmet nem igényel, csak az elején, amíg fel nem öntjük vízzel. Utána már szépen el van magában.
Bevallom, nekem a galuska most túl lágyra sikerült, és bármennyire is gyakorlott legyen valaki a konyhában, még így is megtréfálhatnak a mennyiségek. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy hiába ragaszkodom ugyanazokhoz a termékekhez, mindig másként viselkednek elkészítéskor. Ez persze nem könnyíti meg a főzést, de nem érdemes emiatt feladni.
Jó étvágyat hozzá!
