Tudom, ez nem nagy kunszt. Egy tasak mozzarella golyó, paradicsom, hagyma, kis oregánó, és olaj. Összekeverem, és már kész is.
Nem, ez élet ennél sokkal bonyolultabb. Vannak azok az esték, délutánok, amikor semmit nem kívánok, és ott állok a hűtőpult előtt, majd meglátom a kis mozzarella golyókat rejtő tasakot. Mindegy milyen fajta, márkájú, a lényeg, hogy hozza a formáját: apró, fehér golyókat várok, a maguk íztelen valóságában. Ilyenkor a legnagyobb félelmem az, hogy nem kapok szép paradicsomot. Télen ennek elég nagy a valószínűsége. Nincs annál kiábrándítóbb, mint amikor felvágom a koktélparadicsomot, és a zöld belseje vicsorog rám. Nem, így nem kell. Ha nincs megfelelő paradicsom, nem kell saláta sem.
Ma viszont minden adott volt. A szépen, pirosan, és édesen mosolygó, ráadásul Magyarországon termett koktélparadicsomok szinte kiszóltak a polcról, hogy vegyem meg őket. Bele is kerültek a kosárba. A hűtőpulton melléjük kerültek a kis golyócskák is. Ennyi.
Otthon elővettem egy nagyobb tálat. A paradicsomokat megmostam, szárazra töröltem, és mindegyiket félbevágtam, majd a tálba öntöttem őket. A golyócskák zacskóját kinyitottam, kiöntöttem belőle a felesleges levet, és megfelezve küldtem a sajtgolyókat a paradicsom mellé. Általában nem szoktam a golyókat megfelezni, de most a paradicsom mennyisége igényelte a félgolyókat. Végül megpucoltam egy kisebb fej hagymát. Ma csak vöröshagyma volt a kamrában. Az igazi lila hagymával lett volna. valahogy hiányzott a lila szín élénksége a tálkából. Az fontos, hogy nagyobb kockákra vágjuk a hagymát, amit a villával fel lehet szúrni a paradicsom, és sajtgolyók mellé. Mindezt megkoronázzuk egy kevéske oregánóval, és pár csepp oliva olajjal. Bevallom én az olajat sokszor el szoktam hagyni. Nekem nem hiányzik az íze belőle. Erre biztosan sokan mondják, hogy nem kóstoltam még igazán finom oliva olajat. Talán a legnemesebb fajtáját nem volt szerencsém még élvezni, de finomat már igen, és állítom, hogy ebből a salátából cseppet sem hiányzik nekem. Az ok amúgy nagyon egyszerű: hagymapárti vagyok, és nekem az a legfontosabb, hogy hagyma legyen benne, nem pedig olaj.
Érdemes néha időt szakítani a tálalásra. Fontos a szemnek a látvány, akárcsak a nyelvnek az íz. Ma úgy döntöttem, hogy megkoronázom a napot, amit takarítással töltöttem, és csak gyors vacsihoz volt kedvem. Elővettem hát az egyik legszebb üvegtálamat, vágtam két szelet rozskenyeret. Egy nagyobb tányérra szalvétára tettem a kenyeret, mellé a salátával megrakott tálkát, egy szép villát. Hmmm, mennyei volt. Persze nem fogok ezután csókolózni, de ma erre nem is lett volna lehetőségem, így megbánás nélkül ehettem sok hagymával!
Csak ajánlani tudom, mert egyszerű, gyors, és ha nem is olcsó, de kiadós.
